Nyaralás - 2.rész

2009. 01. 14. - írta scarpetta
Kategóriák: Kirandulas

Napier-ből kb 2 óra autózás után megérkeztünk Taupo-ba. Aranyos kis üdülőváros, a főbb utcákon millió kávézóval, sok turistával és utazó vidámparkkal. Taupo-ba nem foglaltunk szállást, gondoltuk adunk a spontaneitásnak egy esélyt na meg felmérjük a terepet. Sikerült egy igen jó kis helyet találnunk, sima hétköznapi backpackers-háznak tűnik kívülről, kicsit megkopott festékkel, de belülről igen kellemes. A személyzet aranyos és segítőkész, a szobában van saját fürdő, a konyha és étkező jó tágas és tiszta. A kertben található medence és jacuzzi használata ingyenes.
Mivel délután érkeztünk,  nem terveztünk programot, csak becuccoltunk a szobánkba,majd fürdőruhával, kis pléddel és könyvvel felszerelkezve lebattyogtunk a medencéhez. Estefelé elmentünk a kikötőbe sétálni, nézegettük hajó és horgásztúrákról kihelyezett prospektusokat. Az egyiknél elidőztünk egy darabig, mázlinkra, mert akkor érkezett vissza a hajóval Marty, a tulaj, akivel beszélgettünk kicsit, majd leszerveztünk egy horgásztúrát másnapra. 

Hajnali 7.50-kor találkoztunk Marty-val a kikötőben, kitöltöttük a papírokat a horgászengedélyhez, aztán usgyi, száguldottunk is pisztránglesre. Útközben láttunk maori sziklafaragást, na meg persze jópár másik hajót. :)
A horgászat jó móka volt, lassan haladtunk a vizen, és amikor kapás volt, akkor megálltunk, hogy kifoghassuk a zsákmányt, majd mentünk tovább. Pisztrángot nem lehet vásárolni, de amit kifog az ember, azt hazaviheti persze csak bizonyos méreten felüli halakat szabad és a napi limit fejenként 3 pisztráng. Ezt mi 3 óra alatt teljesítettük is, úgyhogy igen hamar vége lett a túrának. :) Visszafelé úton már csak házikekszet ettünk és kávéztunk-teáztunk, kenyérrel etettük a kis potyautas kacsákat, akik felmerészkedtek a hajó lépcsőjére, ezek is a kirándulás részét képezték. :) 
Ezt a programot szívesen ajánlom, egyrészt mert jó muri, másrészt mert a kifogott pisztráng isteni finom. :) 

A halakat beraktuk a hütőbe a szálláson, mi meg elmentünk megnézni a Huka Falls-t. Erre nem térnék ki különösebben, a wikipediában klassz kis leírás van róla.

Rábukkantunk a Wairaki Terraces Walkway-re, benne kis maori falu, gejzír, tó stb. A belépőjegyvásárláskor adnak egy 3 oldalas leírást, benne az összes épület és természeti jelenség történetével/legendáival. Ezt majd beszkennelem és felteszem a képekhez. Én séta közben olvastam is a papírt, nézelődtem és az egész teljesen magával ragadott. Furának tűnhet, de olyan hangulata van a helynek, mintha egy kisebb időutazáson vettem volna részt. Áh, lehetetlen elmesélni. Szóval a hozzám hasonló szentimentális őrülteknek kötelező program. :)
Még bóklásztunk kicsit, aztán visszamentünk a szállásra, ahol előkészítettem-megsütöttem az egyik pisztrángot, hogy jól megegyük szegényt, mint már emítettem pár sorral feljebb, isteni finom lett. :)

A következő nap ellátogattunk Rotoruára. Kedvelt turista célpont, bár nekem nem sikerült megfejteni, hogy miért. Lehet, hogy az is számít, hogy mi útközben már láttunk sok mocsarat, és gejzírt, tehát ezek kicsit sem hatottak ránk az újdonság erejével. Aztán a kirándulás legnagyobb csalódása a Te Puia nevű létesítményben ért. Van bent sétaút, egy kiwi-ház benne két darab kiwi madárral, ezzel még nem is lenne baj, de mi befizettünk egy maori előadásra is, na azt nem kellett volna. Amennyire előző nap megfogott Taupoban a maori kis falu hangulata, ez legalább annyira taszított. Abszolút nulla eredetiség, az egész egy borzalmasan megrendezett fél órás valami volt: éneklés-táncolás-egy haka-aztán integetés. Az egyik előadó konkrétan vakarózott időnként, nézelődött és néha elröhögte magát és hát a többiek sem voltak a helyzet magaslatán, na. Szóval nem akarok én gonosz lenni vagy ilyesmi, és sanszosan a műsor borzasztósága az oka, de Rotoura nem lopta be magát a szívembe. Egyszer megnéztük, és szerintem részünkről ennyi. :) 

Visszamentünk Taupo-ba a szállásra, medencéztünk-olvasgattunk kicsit, aztán lepihentünk.

No comments: