2008. 06. 20. - írta scarpetta
Kategóriák: NZ vegyes
Könnyelműen ígéretet tettem többeknek, hogy én majd szorgosan jelentkezem, és fogom írni a blogot. Nem gondoltam volna, de ez egy igen nehezen megtartható ígéret.
Igazából éljük a szürke hétköznapokat, semmi eget rengető dolog nem történik velünk. Néha olvasok vagy látok a tv-ben érdekes dolgokat, mondom is magamnak, hogy na ezt majd feldobom a blogra, majd mire ideérek, elfelejtem. :)
A Zuram még mindig várja az útlevelét, amiről fogalmunk sincs, mikor kapjuk meg végre. Az immigration elküldte az orvosi vizsgálat papirjait az ő orvosi csapatuknak, ha ők is rábólintanak, akkor már nincs semmi akadálya, hogy megérkezzen a vizum. Azt irták, hogy 3 hétig is eltarthat ez a dolog, de reménykedünk, hogy nem húzzák el addig.
Megérkezett az adószámom (10 nap alatt), amit szintén a postán igényeltem. Még mindig mókásnak tartom, hogy mindent a postán lehet elintézni. Kocsi átírás, kocsi regisztráció, adószám és még sok minden más. El kezdtem dolgozni, majd felmondtam, mert kaptam egy jobb ajánlatot, úgyhogy most ismét dolgozom, csak jobb kondíciókkal.
A suli jól megy, szokásomhoz híven halálra unom magam, úgyhogy amikor a végére érek az újság olvasásnak, akkor azzal szórakoztatom magam, hogy elmagyarázom egy-két embernek, mi is hangzott el addig az órán. Teljesen érthetetlen számomra, hogy felnőtt 40-42 éves embereknek mennyire nincs fogalma a mindennapi életben előforduló alapvetésekkel. Értem én, hogy más kultúrából jöttek, meg mások a törvények-szokások esetleg, de azért ez nem mentség mindenre. Mostmár eljutottam arra a szintre, hogy csak röhögök, vagy megjegyzéseket teszek magamban. Az egyik kedvencem, amikor a tanár szépen lassan elmond valamit, majd egy (max kettő) másodperc múlva jön a kérdés: Really? (Tényleg?) Most erre mit lehet válaszolni? Valószínűleg így van, különben miért tanitanák így? A másik ilyen, amikor ezredszer hangzik el az illető emberke szájából az eventhough (minden kérdés elején, ha nem éppen a Rilit használja). És nem csak a kérdés maga idegesítő, hanem a stílus, és kiejtés ahogy kérdezi az illető. Majd jön az érdeklődés, hogy én épp hol tartok a kitöltendő papíron, mire közlöm, hogy már rég befejeztem. Erre válasz, Tényleg?(Really?) De jó neked, jó keményen tanulsz, ugye? Na ez a pont, amikor nem tudom tűrtőztetni magam, merthogy genya vagyok, és csak annyit reagálok, hogy ehhez nem kell tanulni, mert evidens, egyértelmű, logikus stb. :) Na sebaj, még egy hét van vissza ebből a terminusból, aztán 3 hét szünetem lesz. :)
Szóval röviden ennyi van velünk, mondtam én hogy semmi izgalmas. :)
No comments:
Post a Comment