2008. 04. 29. - írta scarpetta
Ma volt a suliban az első nap, alias orientáció. A különböző papírok kitöltése után átvehettük az egyik egyenruhát, majd az iskola igazgatója, tanárok, és a menedzsment tagjai mondtak beszédet. Egy röpke névsorolvasás alapján beosztották a diákokat egy-egy osztályba, és ezután a saját tanár (osztályfőnök) számolt be az elvárásokról, szabályokról, vizsga menetéről stb. Már a nagybeszéd során jókat derültem az egyik tanár poénjain, és titokban reméltem, hogy az ő osztályába kerülök. Valami hihetetlen mázlim volt ma úgy tűnik, mert valóban ő lesz az oktatóm. Egy idős, kopasz, kicsit teltebb (na jó, duci) maori pasas jó humorérzékkel megáldva. Elmondta hogy az ő óráin mi hogy működik, majd tartott egy kisebb fajta ismertetőt a vendéglátóipar előnyeiről. A mondandója végén erősen nyeltem a kis gombócokat a torkomban, igen megható és motiváló volt.
"...A vendéglátás egy igen nagy iparág a világon. Minden héten megnyílik egy új hotel vagy étterem a világon, ahova kemény munkával be lehet kerülni. Ne úgy képzelje senki, hogy az itt megszerzett bizonyítvánnyal a zsebében kimegy a nagyvilágba, és ezek a helyek tárt karokkal várják. Ezért igenis meg kell küzdeni. Uj Zéland szeretettel várja a keményen dolgozni tudó embereket. Én, mint őslakos, azt hiszem nyugodtan mondhatom ezt: Mi nagyon szívesen megosztjuk földünket/területünket másokkal, amíg ők méltók rá. Kemény munkával rászolgáltak, jó emberek, jó tulajdonságokkal..."
Így leírva sajnos nem adja vissza azt a pillanatot, ami ott és akkor érezhető volt. De nekem nagyon jól esett, és hogy úgy mondjam sokat jelent. Millió tipikus "üdvözlünkújdiák"-iskoladumát hallgattam már végig, de ez más volt. Nekem most/ma megengedték, hogy itt legyek.
No comments:
Post a Comment