2008. 04. 11. - írta scarpetta
Kategóriák: NZ vegyes
Ez a bejegyzés talán egy kicsit ömlengősnek tűnik majd, de ma ismét annyi kellemes meglepetés ért, hogy gondoltam, mostmár leírom hogy érzünk, mióta itt vagyunk Új-Zélandon. Akikkel eddig találkoztunk helyi lakosok mind kedves, segítőkész embernek bizonyult.
Ma érkeztek meg a dolgaink, két (maori) fiú hozta. Ahogy ideértek, kb 10 perc azzal telt, hogy elnézéseket kértek,amiért késtek. Pörögtek mint a ringlispíl, seperc alatt bepakoltak mindent, mindezt úgy, hogy minden alkalommal levették a cipőjüket, mielőtt bejöttek volna a házba. Nem számított, hogy épp milyen nehéz cuccot cipeltek, akkor is. Amig mi pakoltunk ki a kartondobozokból, addig ők összeszerelték az ágyat, étkezőasztalt, beállították a hűtőt a helyére, közben hülyültünk, igen jó humorérzékű srácok voltak.A végén felkapták az összes szemetet, és hordták ki a kocsihoz. Megkináltam őket egy kis szörppel, ezen nagyon meglepődtek, vagy 6-szor köszönték meg fejenként.
Miután mindent elrámoltam, gondoltam felhívom a bevándorlási hivatalt, leegyeztetni hogy mikre is van szükség a vizumhoz. Az ügyintézőt igen sokáig fárasztottam a rengeteg kérdésemmel, de egy másodpercig sem tűnt türelmetlennek. Majd felhívtam a sulit, ahol elvileg még nem is vagyok diák, csak a felvételit csináltam meg, még a tandíjat sem fizettem ki. Leegyeztettem velük is, hogy mi is kell a vizumelbiráláshoz, és hogy ők kérnek-e bármi egyebet, amit még intéznem kellene. Fel is irtam mindent, gondoltam meg is volnánk. Fél óra múlva hívott az ügyintéző kislány, hogy leegyeztette a dolgaimat a bevándorlási hivatallal, átküldené az ellenőrző listát, hogy tudjam követni, mik vannak meg és mik nincsenek. Ha megvan az orvosi papirom, menjek csak be nyugodtan a suliba az útlevelemmel, meg egy fényképpel, és akkor együtt kitöltjük a papírokat a vizumhoz meg a munkavállalási engedélyhez, és beadhatjuk. Hálásan köszöngettem, majd kellemes hétvégét kivánva elköszöntünk. Két perc múlva már ott volt az email-ek között a lista. Mégegyszer mondom, mindezt úgy, hogy marhára nem lenne ez dolguk, és én hivatalosan még nem is vagyok a diákjuk.
A ház tulajdonosa küldött egy sms-t délután, hogy itthon vagyunk-e, mert a villanyszerelő emberke jönne. Nem volt világos, hogy miért is, hiszen minden rendben van az elektromossággal, de visszairtam, hogy persze jöjjön.
Meg is jelent a szerelő emberke, és elmondta, hogy ő konkrétan azért jött, hogy megnézze hol is van a tv-nk, és akkor bekötné az antennát meg mindent oda, ahol a készülék van, és akkor nem kell "madzagokat" kerülgetnünk a lakásban. Miután felszedtük az állunkat a földről, be is engedtük. Cipő levesz, fúr-farag-kábelt húz, közben beszélgetünk. Kérdezte, hogy van-e porszívónk, mert most nincs nála az övé, de hát nem hagyná ott a törmeléket, ahol fúrkált. Mondtam, hogy majd én megcsinálom, úgyis végig kell szaladni az egész házban. Nagy nehezen átengedte a dolgot, megköszönte, hogy vártunk rá, majd kifaggatott, hogy kik és mik vagyunk. Majd elnézést kért, hogy kérdezősködik, csak hát ugye elég sok embert ismer, és gondolta, ha van valaki akivel össze tud hozni minket munka vagy hobbi téren, akkor miért ne. Telefonszámot cseréltünk, majd ő ment jobbra, mi meg balra (vásárolni, most hogy már van hűtőnk is:) )
Ma érkeztek meg a dolgaink, két (maori) fiú hozta. Ahogy ideértek, kb 10 perc azzal telt, hogy elnézéseket kértek,amiért késtek. Pörögtek mint a ringlispíl, seperc alatt bepakoltak mindent, mindezt úgy, hogy minden alkalommal levették a cipőjüket, mielőtt bejöttek volna a házba. Nem számított, hogy épp milyen nehéz cuccot cipeltek, akkor is. Amig mi pakoltunk ki a kartondobozokból, addig ők összeszerelték az ágyat, étkezőasztalt, beállították a hűtőt a helyére, közben hülyültünk, igen jó humorérzékű srácok voltak.A végén felkapták az összes szemetet, és hordták ki a kocsihoz. Megkináltam őket egy kis szörppel, ezen nagyon meglepődtek, vagy 6-szor köszönték meg fejenként.
Miután mindent elrámoltam, gondoltam felhívom a bevándorlási hivatalt, leegyeztetni hogy mikre is van szükség a vizumhoz. Az ügyintézőt igen sokáig fárasztottam a rengeteg kérdésemmel, de egy másodpercig sem tűnt türelmetlennek. Majd felhívtam a sulit, ahol elvileg még nem is vagyok diák, csak a felvételit csináltam meg, még a tandíjat sem fizettem ki. Leegyeztettem velük is, hogy mi is kell a vizumelbiráláshoz, és hogy ők kérnek-e bármi egyebet, amit még intéznem kellene. Fel is irtam mindent, gondoltam meg is volnánk. Fél óra múlva hívott az ügyintéző kislány, hogy leegyeztette a dolgaimat a bevándorlási hivatallal, átküldené az ellenőrző listát, hogy tudjam követni, mik vannak meg és mik nincsenek. Ha megvan az orvosi papirom, menjek csak be nyugodtan a suliba az útlevelemmel, meg egy fényképpel, és akkor együtt kitöltjük a papírokat a vizumhoz meg a munkavállalási engedélyhez, és beadhatjuk. Hálásan köszöngettem, majd kellemes hétvégét kivánva elköszöntünk. Két perc múlva már ott volt az email-ek között a lista. Mégegyszer mondom, mindezt úgy, hogy marhára nem lenne ez dolguk, és én hivatalosan még nem is vagyok a diákjuk.
A ház tulajdonosa küldött egy sms-t délután, hogy itthon vagyunk-e, mert a villanyszerelő emberke jönne. Nem volt világos, hogy miért is, hiszen minden rendben van az elektromossággal, de visszairtam, hogy persze jöjjön.
Meg is jelent a szerelő emberke, és elmondta, hogy ő konkrétan azért jött, hogy megnézze hol is van a tv-nk, és akkor bekötné az antennát meg mindent oda, ahol a készülék van, és akkor nem kell "madzagokat" kerülgetnünk a lakásban. Miután felszedtük az állunkat a földről, be is engedtük. Cipő levesz, fúr-farag-kábelt húz, közben beszélgetünk. Kérdezte, hogy van-e porszívónk, mert most nincs nála az övé, de hát nem hagyná ott a törmeléket, ahol fúrkált. Mondtam, hogy majd én megcsinálom, úgyis végig kell szaladni az egész házban. Nagy nehezen átengedte a dolgot, megköszönte, hogy vártunk rá, majd kifaggatott, hogy kik és mik vagyunk. Majd elnézést kért, hogy kérdezősködik, csak hát ugye elég sok embert ismer, és gondolta, ha van valaki akivel össze tud hozni minket munka vagy hobbi téren, akkor miért ne. Telefonszámot cseréltünk, majd ő ment jobbra, mi meg balra (vásárolni, most hogy már van hűtőnk is:) )
Ez csak egy pár példa volt a mai napból, de az a szép, hogy itt mindenhol ezt a hozzáállást kaptuk eddig. Bankban, postán, utcán, a sarki közértben, mindenütt. Ez is egy olyan ok azt hiszem, amiért érdemes itt lenni.
No comments:
Post a Comment